"Kedves Feleség! A férjed szeretője voltam, és ez mentette meg a kapcsolatotokat"

"Kedves Feleség! A férjed szeretője voltam, és ez mentette meg a kapcsolatotokat"

Kedves Feleség!

igen, én írok neked, akiben a kapcsolatod első számú megrontóját, az esküdt ellenséget, magát a Sátánt látod.

Én vagyok az, a férjed volt szeretője.

Ezzel a levéllel csupán azt szeretném elmondani, hogy még ha megalázottnak is érzed most magad, te vagy a világ legszerencsésebb nője ezen a bolygón.

A férjed már jóval azelőtt ismertem, minthogy ti összeházasodtatok volna. Vonzódtunk egymáshoz a gimiben, de végül a barátságnál nem jutott tovább a dolog - én másik városba költöztem, a karrieremre koncentráltam, ő megismert téged, és hamarosan gyűrű került az ujjadra.

Aztán közel 10 év elteltével egyszer csak szembe jött az utcán, beszélgetni kezdtünk, pár perc múlva már egy kávézóban ültünk. Sok idő eltelt az utolsó viszontlátásunk óta, de érezhetően vibrált a levegő, ott és akkor ismét megéreztünk valamit, ami végigkísérte a gimis éveinket.

Pár óra elteltével a kocsim hátsó ülésén csókolóztunk, én úgy éreztem, a tinikori álmom vált valóra.

"Csak adjunk ennek egy esélyt!" - mondtam neki a nagy hévben, de ő abban a pillanatban felmutatta a gyűrűs ujját. A viszonyunk azonban folytatódott, a találkozásaink alatt kiteljesedhetett az, amiről éveken át csak álmodoztam. A légyottok alatt számtalanszor szóba kerültél. Az első pár alkalomnál úgy éreztem, megtört, és többször is kifejtette, hogy talán rossz döntést hozott, talán nem kellett volna elvennie téged.

Azonban ahogy teltek a hetek, és mi újra és újra ágyba bújtunk, éreztem, hogy valami megváltozott. A kezdeti kitörő lelkesedés és hév helyét feszültség vette át.

A férjed egyre gondterheltebb lett, egyre kedvtelenebb, szinte már úgy éreztem, csak azért jön át, hogy ne bántson meg. Eleinte azt gondoltam, a bűntudat dolgozik benne.

Igen, valóban bűntudata volt, azonban nem emiatt hidegült el tőlem már a 4. vagy 5. együttlétünk után. Egy napon kifakadt, ugyanis felfogta, hogy pengeélen táncol és bármikor elveszíthet téged.

Ha fény derül a románcunkra, megbántja a feleségét, a gyermekei anyját, és Te bizonyára soha többet nem fogadod őt vissza. Hogy amit ezzel veszít, az nem csupán a család szent egysége, de a nagybetűs Nő, akinek pár éve örök hűséget fogadott az oltár előtt, akiben látja a szerelmét, a legjobb barátját, a cinkosát, a családját.

És hogy mi voltam én mindezzel szemben? Egy gyorsan jött-gyorsan ment tornádó, ami átmenetileg felforgatta az életét, azonban némi izgalmon és szexuális örömön túl nem tudott többet adni. Ugyanis ezt a szerepet már betölti más az életében, ő már választott ehhez társat magának.

Egy idő után nem keresett többet, és láttam, hogy újra a családi programok, a veled töltött idő került prioritásba. Talán furcsán hangzik, de keserédes boldogság lett úrrá rajtam. Bizonyára sosem látná ezt be, de a kis afférunk megmentette a (számára) szürkévé vált házasságát, újfent felhívta a figyelmet a felesége kiválóságára.

10 év után újra beleszeretett élete nőjében, képes volt megújítani fáradt kapcsolatát, és a viszonyunkból merített energiát a kapcsolatotok építésére használta fel.

Valószínűleg minden nőn mély sebet ejtene egy ilyen szituáció, de el kell, hogy mondjam, rengeteget tanultam belőle. Megértettem, hogy a szerelem több mint holmi pillanatnyi vágy - a család köteléke, a többéves hűség és ragaszkodás minden numerát felülír. És azt hiszem, ez kellett a férjednek ahhoz, hogy most ismét olyan őszintén, tüzesen nézhessen a szemeidbe.

Remélem, ez a láng sosem fog kihunyni.

► HA TETSZETT LÁJKOLD ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL IS!

Mi a véleményed?

loading...